-Miért kell meghoznom most a döntést?- Szegeztem Danielnek a kérdést.
-Mert ha most te nem döntesz megteszi más!El kell tűnnünk!Velem kell jönnöd!
-És mi van akkor,ha nem akarok veled menni?Ha a saját családomat választom a tiéd helyett?- Szemében szomorúság jeleit véltem felfedezni és már én magam is szipogtam.
-Akkor elveszítesz!Örökre!- Kihangsúlyozta az "Örökre" szót.
-De én még nem készültem fel rá,hogy itt hagyjam a családomat!- Hangos sírásba kezdtem.-Nekem itt vannak a barátaim akiket szeretek és az,hogy most azonnal döntsek egyszerűen lehetetlen.Kérlek Daniel,ezt fel kell dolgoznom ahhoz,hogy dönteni tudjak!
-Nincs rá időnk!- Hangja követelőző volt és sürgető.-Gyere velem és minden rendbe jön!- Hasam görcsbe rándult és a földre estem zokogva.
-De ha most elmegyek nem jöhetek vissza?
-Nem!Ide soha többet!- Amint rájöttem,hogy a családom és a legfontosabb ember közt kell döntenem,nem tudtam mit tehetnék.
Daniellel az erdő szélén voltunk.Folyton figyelt,nehogy megtámadjanak minket!
-Kérlek!- Végigsimított az arcomon és letörölt egy-két könnycseppet.
Szemeim felpattantak és most éreztem azt szinte először,hogy nem kellene felkelnem.A nap mintha úgy akarna elkezdődni,hogy döntést kell hoznom.
-Violet!Ébresztő!-Aaron üvöltött be az ajtón kívülről.
-Szombat van te idióta!- Üvöltöttem vissza.
-De Felix ma jön haza és megígérted,hogy segítesz kitakarítani a házat.
-Nem érdekel,akkor is szombat van és még csak 9 óra!Jézusom,te normális vagy?
-Talán nem hajnalban kellene hazaállítanod!
Azért sem keltem ki,inkább gondolkodtam az álmomon.Miért álmodtam ezt,mintha fel akarna készíteni valami szörnyűre.
Lenne kedved,ma valamihez?-Daniel épp most írta az sms-t.
Ma jön haza a nagybátyánk,nem nagyon kellene elmennem itthonról,de lenne hozzá kedvem!-elküldtem remélve,hogy kitalál valamit.
-Aaron!- Kiabáltam ki neki és 2 percen belül már a szobában is volt.
-Mi van?- Flegán szinte rám se nézett miközben bejött.
-Felix mikor is jön haza?
-Elvileg dél körül,de miért?- Elgondolkozott.-Ja,gondolom Daniellel akarsz lenni!
Este elviszlek valahová.7-re ott vagyok érted!- Lepillantottam a telefonomra.
-Ne beszélj neki arról,hogy mikor érek haza!Oksi?
-Miért?Vio ő nem érdemli meg,hogy ennyit aggódjon miattad,és szerintem én sem!
-Biztonságban vagyok Daniel mellett!És amiről nem tud,az nem fáj neki!
-Akkor legalább mutasd be nekünk!
-Be fogom,ha eljön az ideje.Mi nem járunk,csak barátok vagyunk.
